JOGAT I TÜZET d

MINI

"HÉ XI. kötet. 1

c] E ú d Ent, 890. Waeh

"HAVI FOLYÓIRAT különös tekintettel a hasznos és kártékony rovarokra.

LÖRÉCESSYE Has BEDŐ ALBERT " BIRÓ LAJOS DR. CHYZER KORNÉL its ENTZ GÉZA . MOCSÁRY SÁNDOR

KÖZREMŰKÖDÉS SÉVEL

SZERKESZTIK

"A. AIGNER LAJOS És CSIKI ERNŐ.

Ksz MOLNÁR- ÚTOZA 24.

hi 4

4

FETT EBEÉ rkepráttá E ask FE

k minden hónap első napján, julius és augusztus havak kivételéval ska dtén és láva ngúsek évre 8 kor. 3

A AAMZS

Tartalom.

A hazai Melanargiák, Irta A. Aigner Lajos . .

Ujabb adatok Magyarország bogárfaunájához: Irta Csiki Erő.

Adalék Vasmegye lepke-faunájához. Irta Ulbrich Ede. .

Csajkók párviadala. Irta Hajóss józsef. (Ábrával.) VESZT Szat álőt ANÖLES EK

A Hyperinik monographiája. Dr. Petri Károly munkájának ismertetése. Irta Csiki Ernő: GGZNS ÜL S ps stás e zárás HAS ZSRÉÉZŐTÉÉS

A bogáncspille vándorlása. III. "Irta Albertini. Géza, Dr. Fiseher Herminius, Bezsíilla Samu, Szomor József, Dahlström Gyula, Merkl Ede, Budaker G. Károly V-LNjA ZZZSAMÉ ; kr áklz setal betét cél ÉS RÉST

Különféléhk :

Saturnia hybrida major. Irta A: jak SY

Entomologiai előadások. . . , : ,

Herayónak "VéÉdőkÖNtösé zsét évő kassai elb lést esűtstks

Sáskák petézése, . . ET KSE V E VOR Ke TA BNLTT ES

Angolország lepkefaurája. 9 g

A fülbemászók és egyenes szárnyúak. magánrajzát VAS

A rovarok ftelőzédülázásász 9 si évet e eg ek zsét es EGSIZE Ne zet éle

Magyarország lepkéi ; S

A kir. magy. Természettudományi Társulat állattani szakosztálya minden hónap első péntekén (VIII. , ESELOTHAZBKE utcza 16.) ülést tart. Vendégeket. szívesen. lát.

HKedvezmény..

Az 1897., 1898., 1899., 1900., 1901. és 1902-iki teljes évfolyania még szolgálhatunk. Új előfizetők fele áron kaphatják. Az előbbi kötetekből csak egyes példány áll rendelkezésre; ezek következő áron kaphatók : I. kötet IO kor., II. kötet 6 kor., ús I. és III. köte tet készpénzben visszaváltjuk. 4

Az előfizetési összegek kiadóhivatalunkhoz (IV, Molnár-utcza 24.) czímzendők. I

1651] Bogárgyűjtöknek!

( ] Matusovits Péter szabadalmazott bogár-praeparáló [ s2é folyadéka, mely megóvja a bogarakat a megbildösödés- . : től, penészedéstől és főbb ízeiben hajlíthatókká . teszi, . "ar. (az 1892. évi pozsonyi kiállitáson arany éremmel kitün- 08 A I tetve) kapható Budapesten, IV, ker., Muzeum-körut €., ű Lux Mihály drogua-üzletében 2 koronás, 3 kor... 80 fil-

léres. és 9 kor. 40. filléres e eaisar : kj

A hazai Melanargiák,

Irta: A. Aigner Lajos.

A Melanargiáknak, e szép fekete-fehér pillangóknak három faja honos hazánkban, t. i. a Galatea, Larissa és a Japygia-nak egyik fajváltozata. j

A Galatea L. országszerte igen gyakori hegyi s erdei réte- ken; többnyire 45—58 mm., elvétve csak 36 mm. nagyságú, vagyis általában valamivel nagyobb a németországi példányoknál, melyek csak 43—56 mm. érnek el.

Színe rendszerint fehér, gyakran azonban, kivált Isaszegh és Peszér homokos talaján oly sárgás tünetű, mint az olasz pél- dányok.

Nagyobb az eltérés a többé-kevésbbé kiterjedő fekete rajz tekintetében. Ez a kiterjedés számos esetben az összes rajzele- mekre kihat, gyakran azonban a szegély fehér foltjai és holdjai- nak elnyomásában is nyilvánul. A nőstény fonákján a színezés a világos sárgásbarnától a kávésbarnáig változik, sötétebb barna (nem fekete) rajzzal, úgy hogy alul fekete rajzú fehér nőstény aránylag igen ritka.

Gyakrabb jelenség az oly, valamivel később "megjelenő nős- tény, melynek alsó szárnya alul egyszínű fehér vagy halvány- sárgás : az ab. lenucomelas Esp.

Sötétebb példányok, melyeken a fekete szegélyek és sávok szélesebbek, a var. procida Hbst.-hez tartoznak, melynek rajza Fiuménál inkább feketés-barna, mint fekete Ez az alak északon ritkább, déli tájakon mind gyakoribbá válik, elannyira, hogy ott a törzsalakot szinte helyettesíti ; különösen sötét példányok fordul- nak elő Mehádiánál és Orsován.

Mindkét helyen, úgyszintén Nagyszeben és Fiume környékén is, akad a $rocida közt oly nőstény, mely alul ép oly fehéres és rajztalan, mint az ab. leucomelas. Az ettől való megkülönböztetés czéljából ezt az alakot Ulbrich Ede hazai lepkész után, ki azt először Fiuménál figyelte meg, ab. Ulbrichi-nek kivánom elnevezni.

:Rovartani Lapokc, 1904. január hó.

2 A. Aigner Lajos

Még inkább elsötétedett példányok, melyeknél a fehér szín még jóval inkább el van nyomva, az ab. turcica O.-hoz vezetnek, a mely csak Carlopagonál lép fel, különben a Balkán lakója.

A törzsalak közt igen ritkán jelentkezik az ab. Galene O.,, az alsó szárny fonákján szem nélkül. Csupán Lipiken és Pécsett figyelték meg.

Más alaknál, melyet Budapesten és Hunyadmegyében észlel- tünk, a különben csak az apex, vagyis 5. sejt fonákján látható szemfolt a felületen is jelentkezik ; szintúgy a nősténynél az alsó szárny fonákján levő szemek a felületen is láthatóvá válnak és többnyire kék magot mutatnak. Megjegyzendő, hogy mindkét jelleg előfordul az ab. leucomelas-nál is, a kék szemfoltok pedig a var. procida-nál is találhatók.

A var. precida-nak igen érdekes példányát fogta Ulbrich Ede Tarcsa fürdőhelyen (Vasm.) 1901. julius 20-án. Ez tökéletes ellentéte az ab. amarginata Metz.-nek, melyen az alsó szárny szegélyvonala teljesen hiányzik, úgy hogy a nagy szegélyholdak megszakítás nétkül a rojtig érnek. A tarcsai -példányon ellenkező-

leg teljesen hiányzanak a szegélyholdak, úgy hogy a fekete szín .

a keskeny középsávtól megszakítatlanul a fehér rojtig terjed ; az igen megfogyott fehér tőbeli folt, valamint a fehér középsávnak a T. és 3. sejtben levő foltjai füstös behintésűek. Ez a fürtös behin- tés a felső szárnyon még erősebben mutatkozik, a mennyiben nemcsak az igen megfogyott tőbeli folt, hanem a többi fehér folt is többé-kevésbbé füstös behintésű, kivált a csaknem egészen el- tünő 9. sejtbeli folt, melybem "a szei szokott allni. Csupán Haz 1. és 2. sejtben levő foltok tartják meg az eredeti fehér színt ; de a 2. sejtben levő két folt csak homályos fekete vonal által van elkülönítve. Fonákja is sötétebo a rendesnél és hasonlít ahhoz a példányénoz, melyeknek rajzát O bert h ü r (Études XX. Pi. szeme 17.) adja s azt ab. melania-nak nevezi. Ez illeti meg a tarcsai példányt is.

A törzsalaknak ehhez hasonló példányát fogta Vierti A. Pécsett; ennél az alsó szárny szegélye rendkívül Széles s abban fehér pontok és holdak nem állnak. A Csepelszigeten pedig Cerva Frigyes igen sárgás színezésű példányt fogott, a melynek ösz- szes rajzai fakó barnák, homályosak.

Larissá H. G. csak Fiuménál és a Velebitben Carlopagoig ; a jóval világosabb var. Herta H. G. csak Carlopagonál röpül. Itt éri el, ép úgy mint a törzsalak Fiuménál, elterjedésének véghatá- rát nyugat és észak felé. Valóságos hazája Kis-Ázsia.

de EGK E za 90 sa gitt E HRÜKKÉL E ÉS

A hazai Melanargiák. 3

Tapygia Cyr.-nél, a délolaszországi törzsfajnál az összes rajzok kiszélésedtek, sávszerűek, kivált a szegélyeken, melyeknek félholdjai pettyekké zsugorodnak és igen sekélyek; az alsó szárny szemei is a fekete szegélylyel egybefolyó fekete kéretben állnak, A var. Cleanthe B. valamivel gyöngébb, de még mindig sávszerű rajzokat mutat, félholdjai szintén sekélyek: az alsó szárny szemei még a kiszélesedett szegélyben állnak, mely azonban befelé már ném veszi körül. Hazája déli WFrancziaország, Spanyolország és délkeleti Oroszország. A kaukazusi alak, var. caucásica Nofdm. valamivel nagyobb, világosabb, míg az algiri var. Atropos Hb. kisebb, még a törzsalaknál is sötétebb.

Mindezektől és a szintén sötétebb, a törzsalakot megközelítő orosz- országi var. Suwarovius Hbst.-től lényegesen és állandóan elüt a hazai alak, melynek rajzai vonalszerűek, szegélyholdjai mindig egészen fehérek, egyszerű vonallal határoltak, magasan íveltek és az alsó szárnyon befeié hegyesedők ; itt a szemek sora a szegélylyel nin- csen összekötve és többnyire elkülönített szemekből áll, melyeket olykor füstös szallag fűz egybe.

Mindezeknél fogva hazai alakunkat az Odesszánál és dél- keleti irányban Perzsiáig, Turkesztánig és Szibériáig előforduló var. Síwarovius-tól elkülönítendőnek és régebben használt var. Clotho Hb. neve alatt önálló válfajnak tekintendőnek vélem.

A var. Clolho Hb. szerfölött lokális. Budapest közvetlen kör- nyékén évek előtt fogtam egy példányát az egyedülit, melyről tudomásom van. Állítólag Gödöllőn is fogták egy ízben. Ellenben déli irányban, P. Peszér homokos talaján, erdei réteken gyakori egész junius havában es bizonyára hasontalajú és növényzetű más alföldi helyeken iS tenyészik.

Nagysága, kiterjesztve, 49—56 mm., kivétélésen csak 46 mm.

Rajz tekintetében igen változó, a mi kivált a felső szárny fékete vonalainak kiszélesbítésében nyilvánul. Különösen áll ez ama csipkés vonalra nézve, mely a mellső szegélyen apró, belül féhér kerek foltot képez s onnan a belső szegélyig lefüt. Ez a vonal helyenkint többnyire foltokat álkot, de csak igen ritkán szé- lesedik ki valóságos sávvá, mely esetben a mellső szegélyen álló kerek folt is feketével van kitöltve.

Szintoly változó ama rövid vonal is, mely a Szárny hegye előtt a mellsőtől a külső szegélyig húzódik s áz 5. sejtben álló szemet magába foglalja, olykot azonban 1—2 apró pettyig eltünik.

Kevésbbé változók a tőtér csipkés vonalai s a megvastágo- dott vonalak, melyek a szegélybeli félholdakat körülfogják. Ezek

4 Csiki Ernő.

ritkán jelentkeznek egyszerű vonalak alakjában, úgy hogy rend- .

kívül ritka az oly példány, melynek összes rajza mintegy csupa vonalakból áll. Igen ritkák az oly példányok is, melyeknél az 1b. sejt egészen fehér.

Az alsó szárny csekélyebb mértékben változik. Középterének rajza néha részben vagy egészen körvonalakból áll. A szem- foltok kerete olykor igen megszélesedett és egymásba olvadó, úgy hogy valóságos sávvá válik; gyakrabban azonban teljesen eltünik, mely esetben a szemek magva is megkisebbedik vagy elhomá- lyosodik. Néha csak egy szem látható, míg a többi közül csupán 1—2 van némileg jelezve ; ellenben akad szerfölött ritkán oly pél- dány is, melynél a 4. sejtben is mutatkozik szem, holott ebben a sejtben semmiféle más Melanargia-nak nincsen szemfoltja. Mind- ezen alakoktól eltérők az oly példányok, melyeknél mindkét szárny szemfoltjai, az apexé is, teljesen eltünnek, vagy alig észrevehetők.

Ujabb adatok Magyarország bogárfaunájához.

(5. pótjegyzék a faunakatalogushoz.)

Irta Csiki Ernő.

Utolsó pótjegyzékem !) megjelenése óta hazánk teriletén elég tekintélyes számát találták a faunánkra új fajoknak és fajválto- zatoknak, úgy hogy czélszerűnek láttami azok jegyzékét itt közre- bocsátani. A faunánkból ismeretes alakok száma így 128-al gya- rapodik, tehát mindezideig hazánk területéről 7377 bogárfajt és -fajváltozatot ismerünk.

Cicindela soluta Dej. ab. nigra Beuthin II. Székess fehérvár,

Carabus Ullyichi Germ,;; var. minütus Beuth ss as Német-Bogsán; Kollari Pall. var. negotinensis Reitt. VI. Resicza.

Nebria velebiticola Reitt. VII. Velebit. i

Bembidium fasciolatum Duft. var. ascendens K. Dan. III. Trencsén, Beszterczebánya, Tátra, IV. Mármaros ; ab. axillaris K. Dan. III. Tátra; Redtenbacheri Dan. (affine Redtb. nec Say) III. Tátra, IV. Mármaros, V. Radnai havasok, Brassói

1) Rovartani Lapok, IX. 1902. p. 35.

Ujabb adatok Magyarország bogárfaunájához. 5

hegység, Propástia, Bucsecs, Bulea-tó, Kerczi-hegység, Negoi, Guraró, VI. Mehádia ; comflanatum Heer VII. Croatia; jorda- nense La Brul. IV. Kékkő (Nógrád vm.)

Trechus rhilensis Kaufm. (parengensis Ganglb. i. 1.) V. Paring, Petrozsény.

Anophthalmus Bzielzi Seidl. var. transsylvanicus Csiki V. Keresztényhavas, Rozsnyói hegység, Homoród-Almás (Var- gyas) ; hungaricus Csiki III. Aggteleki barlang; Denbelianus Csiki —. V. Zernest (VIeduska völgye).

Plocionus (Dej.) pallens Fabr. II. Pápa.

Brachinus crepitans L. var: strepitans Duft. I. Budapest.

Agabus regalis Petri V. Kerczi hegység, (Lakucz, Bulea-tó.)

Eunectes (Er.) sticticus Linn. VI. Német-Bogsán.

Hydraena migrita Germ. IV. Király-Helmecz.

Mycetoporus impertalis Bernh. VI. Mehádia.

OTESÜL ES edecoratis setén V. Negoir "Baring.

Lathrobium 7Zaxi Bernh. VI. Mehádia.

Amphichroum kirtellum Heer VII. Velika (Ieg. Koca.)

Astacoos (Bernh.) mehadiensis Bernh. VI. Mehádia.!)

tedümetbiac ra Srerti BHoldh. eMM. Eertőtó ; .tibzalis Aubé I. Budaörs (Csiki).

Necrophorus interruptus Steph. var. suturalis Motsch. II. Öszöd (Ehmann F.)

Silpha /unata Fabr. var. italica Küst. VII. Croatia ; var. carfpathica Reitt. IV. Mármaros.

Atomaria grandicollis Bris. V. Radnai havasok ; gibbula Er. var. mehadiensis Ganglb. VI. Mehádia ; analis var. Dendeli Holdh. V. Radnai havasok.

Lathridius nmodifer Westw. I. Budapest.

GyiVodes átler Tibst; var. 7ujcollis "Er." "III. "Tribécs

(Nyitra m.) j Laemophloeus monilis Fabr. var. bucephalus Ganglb. I. Rákos-Keresztur, VI. Mehádia ; nigricollis Luc. II. Pécs. Syncalypta carniolica Ganglb. VII. Croatia. Byrrhus (Seminolus) regalis Steff. var. laevigatus Ganglb. V. Radnai havasok: bilula Linn. var. herculeanus Gangilb. VI. Herkulesfürdő. Platysoma lineare Er. III. Tátraszéplak, V. Tihucza.

1 Astacops Bcrnh. nec. Boisd. Carcinocephalus Bernh. nom. nov.

6 Csiki Ernő

Hister gyadrimaculatus Linn. var. Pelopis Mars. I. Ka- locsa ; stigmosus Mars. I. Budapest, V. Dicső-Szent-Márton,

Nagyszeben; Laco Mars. I. Budapest.

Gnathoncus rotundaius Kuüg. var. Suturtifer Kettt. I. Budapest.

Onthophagus ovatus Linn. var, rujicapillus Bruls— A törzsfaj társaságában.

Aphodius suzbterraneus Linn. var. fuscibennis Muls. I. Budapest ; haemorrhoidulis Linn. var. sanguinolentus Hbst. I. Budapest, Isaszegh. IV. Sárospatak ; inguinatus Fabr. Var. ntt- bílus Panz. II. Komárom, IV. Tokaj; var. centrolineéatus Panz. II. Komáromi tristis" Panz. var. "üzemus o Muls, asz VEKüss Azar, S.-A.-Ujhely ; biguttatus Germ. var. similis Schilsgy II. Kenese, IV. Tokaj; var. apicalis Schilsky IV. Tokaj; luridus Fabr. var. variegatus FHbst. és var. apicalis Muls. I. Budapest.

Tricniusifasciatus Ttinm evar: s zterrüptiés MISS tlNNTB Sz.-Olyka ; var. dubius Mals. ÍV. Bártfa; var. $ulchellüsi ROSSI IV. Mező-Laborcz.

TEracnys jzagavrtdes Bus azzal sBüldapest e MS SES

Cantharis hungíirica Csiki 1. Budapest.

Malachius affinis " Mén. Var. :comcolor " KigüsSS s SS MINB Zágráb.

Ochina bicolor Csiki VII. Vinkovce:

s ehistoce-r ú- selLesne) bimacuwiats ONN sz e MITSBAMSÁES

Bla psegyitlerzesetdt esz és Büdapeste

Otiorrhynchus juglandis Apfb. I. Budapest ; amplus TETSZ VSNSTASSÓ s

Lepyrus armatus Weise II. Fertőtó

Hypera comata Boh. var. biíhavrica bet 1 Bihajmesye ség; var. carpathica Petri Kárpátok; iminuta Petri V. Rad- nai havasok ; fiumana Petri VIII. Fiume; viennensis Herbst II Bozsony, Eleggus Bohn yat SBONYTOMTOM Gaj Eszes Binar- hegység, V. Erdély, VI. Báziás; palumbaria Germ. var. cogyctt- eollis Krauss V. Barczasági hegyek, VI. Herkulesfürdő.

Phyténomus ( Cap.) dentatus, Betri V. Radnai. hava- sok ; cgyinicollis Strl. var. obscuyrus Petri V. Baring, Húj eke resztényhavas ; Frivaldszkyi Petri VI. Mehádia ; cumanus Petri I. Budapest; traussylvanicus Petri Magyarurszág : egész területén, különösen Erdélyben; Rogenhoferi Ferr. var. cyretaceus Petri VI. Bánság. s

Ujabb adatok MagyarorszáS bogárfaunájákoz. 7

Allodactylus asperatus Gyllh. (macrasper Reitt.) I. Budapest; VII. Croatia.

B Tarcttordso metszeten belta Iran seen ván Bucsecs, Bulea-tó.

Ceuthorrhync hus turbatus Schultze Magyarország ; interjectus Schultze VI. Herkulesfürdő; suturalba Schultze I. Budapest; Henschi Schultze I. Budapest ; cochleariae GyIlIlh. var. monticola Schultze V. Erdélyi havasok.

Anthonomus sorbi Germ. VII. Vinkovce.

Nanophyes annulatus Arrag VII. Vinkovce.

Magdalis opaca Reitt. VI. Herkulesfürdő.

Rhagium bifasciatum Fabr. ab. glaucofterum Schall. A törzsfajjal; graecum Schauf. Magyarország.

Ox yymirus censor Linn. ab. noctis Linn. —s V." Erdély. VI. Mehádia, VII. Karst.

MO SOLÜ S EmEertdiamis Linns ao." gentcnlátis :" Fourcerss— I.

Budapest, IV. Mármaros, V. Szt.- Erzsébet; ab. laevis Oliv. IV. Homonna, V. Szt.-Erzsébet ; guercus Goeze ab. discolor Fleisch. sz b Búdapestikeczel alsaszeghe

Evodinus interrogationis Linn. ab. marginellus Fabr. III. Nézsmárk ; ciuthratus Fabr. ab. signatus Panz. V. Tus- nád, Lotriora völgye, Vurfu mare, Vale capra rece, Nagyvizvölgy, VI. Mehádia.

Gaurotes virginea Linn. ab. thalassina Sckrnk. III. Koritnicza, N.-Röcze, V. Vöröstoronyi szoros, VII. Velebit.

Acmaeops seplentrionis Thoms. ab. simtlonica Strl. III. Magas Tátra.

Cortodera kolosericeag Fabr. ab. velutina Heyd. A törzsalakkal ; ? var. nigrita Heyd. Magyarország ; Birnbacheri bessz Búdapest, " VIE Croatia ,; "ab, rübrines " Plc. "A töfzs- fajjal.

Leptura tesserula (Charp. ab. impunctata Heyd. VI. Oravicza, Herkulesfürdő ; dubia Scop. ab. limbata Laich. A törzsfajjal; ab. Szarcki Schilsky III. Tátra, VII. Stalak.

Judolia cerambyciformis Schrnk. ab. efasciata Csiki

I. Budapest, ÍV. Alsó-Tátrafüred ; ab. transsylvanica Csiki V. Szucság ; erratica Dalm. ab. septemsignata Küst. II. Pécs, V.

Szt.-Erzsébet, Déva, VI. Mehádia.

Strangalia guadrifasciata Linn. ab. interrupta Heyd. V. Vöröstorony, Déva; ab. Giillemonti Desbr. V. Lotriora völgye; maculata Poda ab. externepunctata Muls. I. Budapest,

8 Adalék Vasmegye lepke-fauvájahoz. H. Zircz, III. Liptó, IV. Mármaros; "ab. undulata Muls. 5 V. Kozsa, VI. Mehádia, VII. Stalak ; revestita Linn. ab. rufomarginala Muls. A törzsalakkal; ab. ferruginea Muls. I Budapest, Nagyvárad ; ab. fulvilabris Muls. I. Budapest. Xy Lotte cin ús Dant erts tava a VSeüsmnadt Dorcadium decipiens Germ. var. Jacgueti Pic Magyar- ország. Chaetocnema orientalis Baud. Dél-Magyarország. Semicnema (Weise) Rettteri Weise I. Budapest. Psylliodes Wachsmanni Csiki VIII. Novi. Phyllotreta crass cornis AII. VII. Croatia. Longitarsus absyuthti Kutsch. Magyarország.

Sphaeroderma rubidum Graells var. testacea GyIllh. Magyarország. Coccinella guadripunciata Pont. var. rustica Weise

IV. N.-Mihály ; var. 16-punctata F. I. Budapest, II. Zala-Ta- polcza ; undecimpunctata Lianan. var. fura Weise IV. Gercsely.

Hyperaspis reppensis Hbst. var. Teinturieri Muls. V. N.-Mihály.

Adalék Vas megye lepke-faunájához. Irta: Ulbvich Ede.

Az 1901. és 1902. évek julius havát Vas megye északnyugati részében, az Alpesek végnyúlványai alján, a fölötte kies fekvésű Tarcsa fürdőben töltöttem és ezt az időt a környék lepkészeti átkutatására használtam fel. Kirándulásaim terét : Tarcsa és Felső- Lövő tölgy- és fenyő-erdeje, továbbá a különösen botanikus tekin- tetben igen érdekes villányosi nagy szakadék (főként tölgy-erdő), végre a Borostyánkőtől északra fekvő, Styria felé húzódó Gerincz- hegyen (Kienberg) elterülő fenyves erdő képezte.

Kutatásaim eredményét mind a két esztendőre vonatkozólag összegezvén, azt az alábbiakban közlöm.

Megjegyzem azonban, miszerint ezen adatok távolról sem tartanak igényt arra, hogy ezen vídék juliusi lepke-faunájának ki- merítő képét nyújtsák, már csak azért sem, mert a viszonyok olyanok voltak, hogy éjjeli fogásaim csak a lámpafény mellettiekre szorítkoztak; a csalétekkel való fogás mind két évben külön-

sza rradáéás ak für sllkál

Ulbrich Ede. 9

féle körülmények következtében egyetlen egyszer sem volt alkalmazható.

Az általam észlelt fajok a következők :

Papilio Podalírius L, Machaon L., v. bimaculatus . Eim. Parnassius Apollo L., Mnemosyne L.L. Aporia cratáegi "L. Pterts. brassicae L., rapae L., inápir L., w. :mapaeáe . Esp. " Euwchlóe cCatdamimnes :1L. Leptidiei sínapis "eg. cats tdiniensis! B. GColjas Hyale L., Edusa F., Myrmidone Esp. Gonopteryx rhamni L. Apa- frardris: ab; Jele Seki, , tax, Séht. stabs -CigtieseSehtb vsab. dilutior Stdgr., ab. Astasioides Stdgr. Limenitis populi L, ab tre- mulae Esp. Neptis Lucilla F. Pyrameis Atalánta L., carduis L Vanessa Jo L., urticae L., polychloros L, Antiopa L. Polygonia C-album L. Arascmia ab. porima O., gén. aest. prorsa L. Meli- taea Phoebe Knoch., Didyma O., Athalia Rott., Aurelia Nick. Argynnis Euphrosyne L., Dia L., Hecate Esp., Ino Rott., Daphne sel. Latomia :Ic-, Aglaja E., Niobevw Bris" Meig:,..Adippé . L., Paphia L. Metanargia Galatea L., ab. leucomelas Esp., ab. Galene Metzg. Satyrus Circe F., Hermione L., Dryas Esp. Pardárge v. Egerides Stgr., Maera L. Aphantopus Hyperantus L., ab. "Aréte Müll. Epinephele Jurtina L., Lycaon Rott. Coénowympha Iphis Schiff, Arcania L., Pamphilus L. 7hecla spini Schiff., ilicis Esp., acaciae F., pruni L. Callophrys rubi L., ab. immaculata Fuchs. Zephyrus guercus L. Chrysophanus virgaureae L, Hypothoé L., Phlaeas L., gen. aest. Eleus F. Lycaena Argiades Pall., Argus L., Argyrognomon Bgstr., Astrarche Bgstr., Icarus Rott., ab. caeruleaá Fuchs., Amaida Schn, Hylas Esp., Meleager Esp., Bellargus Rott., minima Fssl., semiargus Rott., cyllarus Rott , Euphemus Hb. , Arion L., v. obscura Frey. Adopaea lineola O., Thaumas Hufn. Augiades comina L , sylvanus Esp. Thanaos Tages L.

Achzrontia Atropos L. (hernyó). Dilina tiliae L. Hyloicus pinastri L. Meltopsilus porcellus L. Macroglossa stellatarum L.

Hypogymna morio L. Enproctis chrysorrhoea L. Porthesia similis Fssl. Stilpnotia salicis L. Malacosoma castrensis L. Lasto- campa guercas L. Dendrolimus pin L Ciix glaucata Sc.

Acronycta strigosa F. Agrotis simulans Hufn., exlamationis L. Epineuronia popularis F. Mamestra leucophaea View., nébulosa Hufn., trifolii Rott. Dianthoecia carpophaga Bkh. Miana strigilis CI. Bryophila fraudatricula Hb. Hadena monoglypha Hurfn., illyrica Frr. Dryobota monochroma Esp. Trachea atriplicis L. Euplexia lucipara L. Nonagria neurica Hb. Caradrina taraxaci Hb. Helio- this ononis F., dipsacea L. Pyrrhia umtra Hufn. Acontia lucida Hufn., v. albicollis F., luctuosa Esp. Ervastria uncula CI., pusilla View., deceptoria Sc., fasciana L. Emmelia trabealis Sc. Finsia gutta Gn., gamma L. Ewuclidia gelyphica L. Aedia funesta Esp. Laspeyria flexula Schiff. Zanclognatha tarsipennalis Tr, tarsicrinalis Knoch., grisealis Hb., emortualis Schiff. Madopa salicalis Schiff.

Habrosyne derasa L. Cymatophora fluctuosa Hb.

10 Adalék Vas megye lepke- faunájához.

Aplasta ononaria Fssl., v. faecataria Hb. Pseudoterpna prul- nata Hufn. Geometra papilionaria L., vernaria Hb. Euchloris sma- ragdaria F. Nemoria viridaria L., porrinata Z., pulmentaria Gn. Thalera fimbrialis Sc., putata L., lacitearia L. Hemithea strigata Müll. Acidalia similata Thnbg., ocharata Sc., bisetata Hufn., rus- ticata F., dilutaria Hb., degeneraria Hb., inornata Hw., aversata L., v. spoliata Stgr., rubiginata Hufn., strigilaria Hb. Ortholitha plumbaria F., limitata Sc. Lithostege farinata Hufn., griseata Schiff. Anaitis plagiata L. Eucosmia undulata L. Scotosia vetulata Schiff., rhamnata Schiff. Larentia dotata L., fulvata Forst , variata v. obe- liscata Hb., viridaria F., guadrifasciaria Cl., cuculata Hufn., ri- vata Hb., sociata Bkh, albicillata L., tristata L., alchemillata L., adaeguata Bkh., testaceata Don., obliterata Hufn., fusco-undata Don,, berberata Schiff. Asthena candidata Schiff., anseraria Hb. Chloroclystis rectangulata L., ab. subaerata Hb. Phibalaf- teryx tersata Hb. Abraxas marginata L., ab. pollutaria Hb. Declinia pusaria L., ab. rotundaria HS., exauthemata Sc. Ellopía prosapiaria L., v. prasinaria Hb. Angerona prunaria L., ab. sordi- data Fssl. Urapteryx sambucaria L. Opisthograptis luteolata L. Epione advenaria Hb. Semiothisa notata L , alternaria Hb., lítu- rata CI. Amphidasis betularia L. Nychiodes lividaria Hb. Boarmia gemmaria Brahm., repandata L , consortaria F., lichenaria Hufn. Gnophos glaucinaria Hb. E£Ematurga atomaria L., ab. -unicoloraria Stgr. Bupalus piniarius L. Selidosoma ericetaria Vill. Phasiane clathrata L. Eubolia arenacearia Hb., g. ae. flavidaria Ev. Scoria lineata Sc.

Syntomis phegea L. Dysauxes ancilla L.

Spilosoma mendica Cl., lubricipeda L., menthastri Esp., ur- ticae Esp. Phragmatobia fuliginosa L., v. fervida Stgr. Arctia vil- lica L. Callimorpha dominula L., transitus ad. Bythinicam Stgr. Hipocrita Jacobaeae L. Cybosia mesomella L. Ononistis guadra L. Lithosta deplana Esp., lutarella L.

Z/ygaena purpuralis Br., scabiosae Schev., meliloti Esp., tri- folii Esp., lonicerae Esp.. filipendulae L., angelicae 0., ab. coro- nillae Esp, ab. aeacus Esp. Ino chloros Hb., globulariae Hb.

Cochlidion limacodes Hufn. Pachytelia unicolor Hufn Rebe- lia nudella OC.

Sesta tipuliformis Cl., empiformis Esp.

Hepialus lupulina L.

Csajkók párviadala.

Irta: Hajóss fózsef.

Rég ismert tény, hogy az állatvilágban, különösen a gerin- czesek körében, párzás idején a hímek a nőstények előtt valósá- gos harczokat vívnak egymással, melyek igen gyakran az egyik küzdő fél halálával végződnek. A nőstény nyugodtan szemléli a harczot, s annak befejezése után minden lelkifurdalás nélkül fo- gadja a győztes udvarlását, ha mindjárt előzőleg a legyőzöttét

fogadta-is. Hasonló esetek habár korlátoltabb számban a gerincztelen állatok között is előfordulnak, a minek egyik érdekes már többek által megfigyelt példáját a mellékelt rajzban is bemutatom. Ez a ,nagyfejű csajkó" (Lethrus cepkalotes) párvía- dala. A bogár életmódja eléggé ismeretes, úgy, hogy annak leírá-

sát mellőzhetőnek tartom s csak a hímek párviadalának mint kevésbbé ismert ténynek leírására szorítkozom. Gyűjtő kirán-

dulásaimon mar több ízben találtam hímeket, melyek torán és pot- rohán szabályos kerek lyukak voltak, mintha vastag tűvel keresz-

12 Csiki Ernő.

tül döfték volna őket. Hiába kerestem ezen sérülések származását, míg az elmult tavaszon a véletlen reá vezetett. A Budaörs köze- lében levő ,Írhás árok" partjain egész csajkó telepre . buk- kantam, a hol ily sérült hímeket a part tövében tizivel találtam. Ez által figyelmessé téve jobban megfigyeltem a partoldalt s egy- szerre csak látom, a mint két hím dühösen egymásnak ront s hatalmas rágóival ellenfelét megsebezni igyekezik. A harcz igen változatosan s oly dühvel folyt, hogy többször mind a két küzdő fél legurult a partoldalon. Ilyenkor békésen egymás mellett kapasz- kodtak fel a nyilásig, a honnan a nőstény a küzdelmet szemlélte; ide érve azonban ismét ádáz dühvel csaptak össze, s folyt a harcz tovább, a míg végre az egyiknek sikerült ellenfele egyik lábát le- harapni, s az így megbénitott felet a harcztérről elűzni. A győztes azután a nősténynek kezdett udvarolni, mely azt el is fogadta. Ilyen viadait azután többet is volt alkalmam megfigyelni, a melyek között nehány az egyik fél halálával is végződött.

E helyen megemlitem még, hogy ezen környéken a Lethrus cephalotes-nek Magyarországon eddig még meg nem figyelt faj- változata, a var. podolicus Fisch. is elég gyakran előfordult. Ez a változat azonban véleményen szerint nem egyéb, mint a lárvának hiányos táplálkozása folytán keletkezett torz példányok.

A Hyperinik monographiája. Dr. Petri Károly könyvének ismertetése. Irta Csiki Ernó.

Dr. Petri Károly, hazánkfia a segesvári ág. ev. polgári fiúiskola, igazgatója, az orrmányos bogarak egyik fajokban gazdag csapatját, a //yperini-ket, tette az utóbbi években tanulmánya tár- gyává. Tanulmányairól terjedelmes magánrajzban ) számol be, melyet alábbiakban ismertetek.

A Hyferini-k csapatjával régebben főleg Capiomont fog- lalkozott, ki annak idején e csoportot monographikusan is tárgyalta, kívüle főleg KRirsch Kraatz, Biede1 és"S edd V Vt zmevelnez fűződik azoknak systematikai tárgyalása. Petri munkájában C a- piomon t-t követi, elfogadja annak a mellközép belső és a mell- vég külső oldallemezének szerkezete alirján két alcsapatra (Cepu- rides és Hyperides) való felosztását. Az eddig ismert 8 Cepuriua-

1) Petri, dr. Karl.; M.on olgraphie, dre.5. (CG rokéropikieis elm z NEME bus Hyperini. Herausgegeben vom Siebenbürgischen Verein für Naturwissen- schaften zu Hermannstadt Mit 3 Tafeln und 58 Textfiguren, IV és 210. p., Her- mannstadt, 1901.

A lIwperinik monographiája. 13

nemhez egy újabb paláarktikusat (Fronto) ír le. A Cepuridákat nem tárgyalja behatóan, átveszi Capiomont kulcsát a nemek meghatározására, csak az új Fronto-nemet sorozza be, melyet azután részletesen is leír, egyedüli fajával (Fr. bimaculatus) együtt, mely az Amur vidékéről való. A Hyperidák (Hyperides) alcsapat- jában a következő nemeket tárgyalja: Bubalocephalus, Macrotar- sus, [Hypera, Phytonomus, Limobius, Coniatus. A nemek meghatá- rozó kulcsába felveszi ugyan még föltételesen a Lepidophorus nemet is de megjegyzi, hogy ez nem ide való. Ezen nemeket mint említetemCapiomont meghatározásai szerint vette át, csak a nemeknek csoportokra való felosztását mellőzte. A Bubalocepha- lus-nem két faja spanyolországi, tehát minket közelebbről nem ér- dekel. A 19 Macrotasus-faj főleg középázsiai, szibériai, perzsiai és kisázsiai, van ezek között néhány új faj is (setosus, hirtus, gracilis, elongatus, altaicus, Kolbei"), cuprifer (Kinderm i. 1.), inf- latus.) A Hwypera-nemet a külső mez (szőrözet, pikkelyek) szerint három csoportra osztja ; ezek: 1. Pilosae, melyek csak szőrökkel fedettek és pedig a) felálló szőrözet nélkül és 0) felálló szőrözet- tel; 2. (külön név nélkül) melyek testhez simuló pikkelyszerű szőrökkel és pikkelyekkel fedettek (felálló szőrök nélkül) és 3. Sguamiferae, melyek meze pikkelyekből áll, szőrökkel vagy Sör- tékkel vagy azok nélkül, utóbbi csoport azután feloszlk síma és durva szőrözetűekre. A Hypera-nemből 93 fajt tárgyal, megjegy- zendő azonban, hogy szerzőnek még további négy faj létezéséről nem volt tudomása és így nem valoszínűtlen, hogy az új fajok egyike-másika ezekkel összeesik. Új Hypera-fajok a következők : gordyaea (Kurdistan), latifrons (Kaukázus), callosa (Syria, PFalás- (ina), bosnica (Bosznia, Juliai Alpok), Z/ydia (Amasia), Capiomonti (Parnassus), rugulosa (Amur), mivosa (Bosznia), Ganuglbaneri (Cserna prst), comata var. biharica (Bihari hegység), és var. car- pathica (Kárpátok), minuta (Radnai havasok), virescens (Bulgaria : Slivno), solida (Bokhara), duplopunctata (Bosznia és Herczegovina), maculosa (Kis-Ázsia), cordicollis (Kis-Ázsia), Korbi (Sierra Neva- da), guadratocollis (Sierra Nevada), longicollis (Lusitania), fiumana (Fiume és Bosznia), judaica (Jeruzsálem), Fausti (Syria), amelek (Syria, Palástina), Reizteri (Syria). A Hyfperides másik fajokban gazdag (85 és öta szerző által kifelejtett faj) nemét, a Phytonomus ge- nust, a pikkelyek alakja alapján két csoportra osztja. AZ első cso- portba azon fajok tartoznak, melyeknél a pikkelyek épszélűek,

t Szerző a tulajdonneveket az elvetendő amerikai szokás szerint kis betűvel írja, miben követni még ez ismertetésben sem akaron1.

14 Csiki Ernő.

vagy csak kissé öblösek. Ezt a csoportot azután a szerint, hogy a lábfejízek talpán nincsenek vagy vannak merev sörték, két új alnemre osztja: Spongifer és Heteromorphus. A másik csoportba tartozó fajok pikkelyei mélyen kikanyarítottak vagy tövig hasítot- tak; ez a csoport képezi a harmadik alnemet: Phytonomus s. str. Uj Phytonomus-fajok a következők : Ap/felbecki (Bosznia), adsfer- sus var. japanicus (Japán), tenuicornis (Kaukázus), carinaerostris (Káspitó melléke), validus (Kaukázus, Örményország), turcoman- nus (Turkestan), campestris (Transcaspia, Tashkent, Margelan), tripolitanus (Tripolis), striatus var. sicilianus (Siícilia), tennirostris (Syria), triangularis (Sicilia), nigrirostris var. hirta (Italia), Schus- teri (Styria), denltatus (Radnai havasok és Bosznia), Gestroi (?), Frivaldszkyi (Mehádia), pedestris var. longicollis (Sibíria), variabi- lis var. austriacus (Bécs) és var. decoratus (Turkestan), transsilva- nicus (Magyarország, Alsó-Ausztria, Bosznia), sinuatus var. nigro- suturalis (a törzsfaj társaságában), jucundus var. propinguus (Beyruth), cumanus (Budapest.) A Limobius nembe két faj tartozik, ezek egyike Magyarországon sem ritka (borealis), melyhez mint synonymát sorolja a L. Hampei Cap.-t. Az utolsó genus a medi- terrán Coniatus 9 fajjal és 7 fajváltozattal, utóbbiak közül kettő új (Schrencki var. cupreus és splendidulus var. griseus).

Petri monographiáját Ganglbauer nagy műve (Die Kafer von Mitteleuropa) mintájára szerkesztette, ez az utánzás azonban sehogy sem sikerült, hiányzik a könnyű áttekintés, a beosztás. Mindenekelőtt az egyes fajoknál nélkülözzük a synony- mákat, illetőleg irodalmi idézeteket; a kötet végén levő , Synony- mentafel" pedig hiányos és meg nem felelő, az idézési mód sem mincig helyes. Az egyes leírásokban a sorrend nincsen megtartva, egyszer latin diagnózissal, máskor német leírással, vagy a föld- rajzi elterjedés elmondásával vagy más valamivel kezdődik a leí- rás. Igen furcsák a földrajzi elterjedésre vonatkozó adatok, azok részben hiányosak, igen általánosak, és a termőhelyek irásmódját illetőleg is elég a kifogásolni való: pl. Anlie (Awlie Ata helyett), Dracevo bei Metk (Melkovich helyett), Jaffa in Kleinasien (talán Syria), Tresk-planina ( Zreskavica !) Beirut in Kleinasien, Asia nimor; TVurkestan, stb. Sajtóhiba is van bőven, de iráshiba is (pl. a 60, 61 és 200. lapon következetesen borcalis borealis helyett) ; a fus- silago forfara és rubus idaea felületes corrigálásra mutat, vagy talán csak nem a fajnévnek angol-amerikai módon kis betűvel való írásának túlhajtása.

A bogáncspille vándorlása. 15

A Capiomont-féle Coniatus aegyptiacus nevet a jobb hangzású aegyptius-sal helyettesíti, erre csak az a megjegyzésünk, hogy az általánosan elfogadott nomenclatura-szabályok szerint ez nincs megengedve, maga a szerző pedig a névváltoztatásban kö- vetkezetlen, mert munkájában 10 lappal előbb a Phylonomus aegyptiacus Cap.-t elfogadja.

A munka irálya nagyon is kifogásolható, nehézkes, a mit különben már hivatottabbak is kimutattak (pl. Weise, Deutsche Entom. Zeitschr. 1903. p. 411.). Feltünő a sok új faj ís, a mely sokszor igen aprólékos, mondhatni hajszálhasogatásig menő kü- lönbségek felkutatása révén állíttatott fel. Petri munkáját sok hibája daczára is az érdeklődők figyelmébe ajánljuk, vezérfonalul szolgálhat további kutatásokhoz, de a fajokban gazdag csoport meghatározására is elég szolgálatot fog tenni.

A bogáncspille vándorlása.

Harmadik közlemény.)

MET

Bükszádon és Tusnádon a bogáncspille tartós esőzés után és a reá következő nagy szárazság kezdetén, 1903. jul. 15 —20-ika között tömérdek mennyiségben vonult északkeletről délnyugati irányban. A pillangók vonulása mintegy 8 napig tartott és fokoza- tosan megszünt, midőn is a község körül elterülő heréseket, luczer- násokat ellepte. A tömötten vonuló csapat szélessége mintegy 50 méter lehetett. Az állatok röpte a vándorlás alkalmával nyílsebes volt, úgy hogy alig sikerült közülük nehányat elfognom.

Albertini Géza. IX.

A bogáncspilléről csak azt mondhatom, hogy 1993. julius végé- től fogya Kassán és környékén rendkívül nagy mennyiségben röp- ködött ; ugyan oly nagy számban láttam szeptemberben Záráp is, és még hazatértem után október végéig is igen sok bogáncspille röpült. Ha ezek a pillangók vándorúton lettek volna, rövid idő multán bizonyára eltünnek innen, de ez nem történt meg, sőt Sza-

Y) Az I. és II. közleményt: R. L. X. kötet 148., 183. I.

16 Dr. Fischer Herminins, Bezsilla Samu, Szomor fózsef.

kadatlanul itt maradtak és még novemberben is mutatkoztak egyes példányok. Az idén különben különösen sok Colias Edusa is volt Kassán, még több Zárán. Rendkívül sok Cheimatobia bru- mata, Hibernia defoliaria, H. aurantiaria és Anisopteryx aceraria is jelentkezett az idén, nov. 20-án csak úgy hemzsegtek a kassai er- dőben, az igaz, többnyire már kopott állapotban. Tapasztalatom szerint bizonyos évek különösen kedvezők egyes fajokra nézve, másokra meg annál kedvezőtlenebbek. Igy p. o. az előbbi években nagy számban volt látható MNeptis aceris, Papilio Podalirius és Lime- nitis populi, az idén pedig alig akadt belőlük, annak daczára, hogy minden nap künn járok. Ezeknél fogva meggyőződésem az, hogy a tömegesebb fellépésnek ritkán vándorlás az oka, hanem inkább az illető lepkéknek kedvező klimatikus viszonyok, a táp- láló növények előfordulása stb., a mi fejlődésüknek egyes évek- ben különösen kedvez. Dr. Fischer Herminius. 056

Nagy elfoglaltságom mellett bár nem figyeltem meg alaposan a bogáncspille ez idei vándorlását, de azt állíthatom, hogy julius végén több ezerre menőt láttam itt Kassán, mind a bankói er- dőben, mind a városban az utczákon röpülni, a melyek keletről nyugat felé vonultak. Bezsilla Samu.

2aeIl;

Érdekkel olvastam a R. L. hasábjain a bogáncspille vándor- lásáról szóló közleményeket, annál is inkább, mert Kún-Félegy- házán a városi parkban, hola térség épen a legnagyobb, julius vége felé magam is észleltem a lepkék vándorlását, habár csak kisebb mértékben, úgy, hogy talán másnak fel sem tünhetett, de én, mint lepkegyűjtő, ki minden lepke után kiváncsisággal nézegetek, érdek- kel voltam iránta s épen hazajövet a tennis-pályáról, úgy d. e. 9—10 órakor, láttam, a mint rövid egymásutánban törnek elő a bogáncspillék s röpüinek el fölöttem. Egynehányat kalapommal zavartam meg szálltában, de azután békén hagvtam őket. Rövid pár perczig tartott tehát vizsgálódásom és most bánom, hogy hu- zamosabb időt nem szenteltem neki. Mindazonáltal elég jól emlék- szem arra, hogy Majsa írányában, délnyugat felé haladtak, hacsak az arra felé amúgy is nagyon sok épület, tanyák, meg nem vál- toztatták útjuk irányát.

Szomor József.

A bogáncspille váudorlása. 17

Jt

Kérdésére értesítem, hogy a nyáron itt Eperjesen a Pyramtets cardut-ra vonatkozólag semmi különöst sem észleltem. Julius köze- pén igen nagy számban röpült a herés földeken, de már nehány nap mulva igen kopott volt csaknem mind s ezek még augusztus- ban is röpködtek, de nem vonultak nagy mennyiségben. Színük többé-kevésbbé igen világos sárgás volt. Szeptember végén és ok- tóberben újra fogtam számos, egészen friss példányt szintén heréseken, s ezek, kivált a fonákjukon, élénkebb pirosas rózsa- színűek voltak.

Dahlström Gyula. XIII.

A Pyramteis cardui itt Német-Bogsánban i(Krassó-Szörény- megye) a ritkább jelenségek közé tartozik, mert minden talpalatnyi föld mivelés alatt áll s így nem nyújt hernyójának a megélhetésre kedvező feltételeket. Az idén máshol észlelt vándorlásának nyomát itt csak is nyugtalan röpülésük mutatta. Az ide kerültek egyéb- ként is bizonyára csak eltévedt vagy a légáramlat ide sodorta példányok voltak. A pillének tömeges röpülését itt sem az idén, sem egy évtizednél hosszabb. időn túl való ittlétem alatt nem észleltem. De 1879-ben, első balkáni utazásom alkalmával, e lepkének fent a kodsa-Balkán tetején való vándorlását igazolhatom, mert oly nagy számban röpült, mint az előtt soha sem tapasztaltam; mely irányban vonultak akkor, arra már: nem emlékezem.

Merkl Ede. XIV.

Becses soraira válaszolva, van szerencsém értesíteni, hogy a mult nyáron Felső-Lövő vidékén a Pwyrameis cardui L. fellépése semmiféle rendellenességet nem mutatott Nevezett pillangó a ren- des időben és, mint az előző években, csak nagyon szórványosan jépettéfel.

Budakevr G. Károly. XV

A , Természettudományi Közlöny"-ben (1903. nov.) közli Jablonowski József a m. kir. Rovartani Állomáshoz érke- zett következő tudósításokat :

1. Puszta-Szent Lőrinczről (Budapest környékén) írta M a r- tinkovits Mihály: A lepke reggel 8 órától kezdve millió; számban, kivált 9—11 órakor úgy özönlött, mint mikor őszkor a falevél hull. Keletről nyugatnak vonult. Még délben és 1 órakor is

18 Kiülönfélék.

lehetett látni példányokat. Le nem szálltak. Vonulásuk 13-án kez- dődött és 16-ig tartott, ekkor azonban már jóval csekélyebb szám- ban röpültek.

9. Nagyhátról (Hajdú megye) Fürst Ödön gazd. szám- vevője jelenté jul. 17-én, hogy a pillangó ott is csak úgy özönlött, mint Szent-Lőrinczen.

9. MOVKAy BESE SZJ NE SZAZ ÉN AT Jas EEEN ETSMESZEDÉSE megyében Rosztokabánya telepen és Igló-Kis-Hnileczen az ottani erdő fölött borzasztó sok lepke vonuli, még pedig keletről nyugat felé. A lepkék több napon át órákig vonultak."

4. Gödemesterházáról (Maros-Torda megye) írja Mojzer Károly, hogy a lepke jul. 14—16. közt a déli órákban a köz- ség fölött több kilométer széles zónában, roppant mennyiségű rajoan vonult. A vonulás északkeletről délnyugatra történt, 1— 3. méter magasan a föld színétől s igen gyors menetben.

9. Dobrestéről (Bihar megye) Szentpály Kálmán fő- erdész tudósít jul. 19-én, hogy az ottani kincstári, többnyire bük- kös erdőben rendkívül nagy számban röpködött a lepke, de hogy vonult volna, azt nem említi.

6. Maga Jablonowski József megfigyelte, hogy a lepke jul. 23-án egyenkint Ujszászon (Pest megye) is vonult, még pedig a vasuti ákáczlasor mentén északnyugatról délkeleti irányban.

Különfélék.

Saturnia hybrida major O. ügyében Suchetet A. franczia képviselő, ki a szabadban előforduló korcsfajzatokról szóló művé- nek második kötetében a rovarok hybridáit fogja tárgyalni, hoz- zám foidult, felvilágosítást kérve arra nézve, hogy mért említik mások s én is a fentnevezett hybrida szerzőjeként Ochsen- heimert? Erre átnéztem a forrásműveket s úgy láttam, hogy ez a kérdés igen indokolt. A Saturnia-nem három korcsának ál- talánosan használt nomenclaturája a Staudinger-féle katalogus 1., 2. "és 3. kiadása (1861. " 1871.5 " 1900) Szerint aSkovetkeztee Hybrida major O. (spini 3, pyri 9), H. mediusStgr. (pyri 3, carpini ?), H. hybrida (minor) O. (spini z, carpini ?). Az elsőre nézve O c hs e n- heimer nem volt tisztában sehogy sem. Nagy művének II. kö-

TPSESSOÉH os

Kiilönfélék 19

tetében (p. VIII.) említi, hogy birtokában van -spini és carpini korcsa; a III. kötetben (p. 9.) azután említi hogy azt Bécsben R a d d a-tól kapta s hogy bécsi gyűjteményekbentöbbis van Pavonia hybrida név alatt s ennek leírása (p. 10.) tökéletesen vág is a H. minor-ra. De IV. kötetében (p. 191.) megjegyzi, hogy spini és carbini párosodásából korcs származott, melyet Pavonia hybrida- nak neveznek ;Radda gyűjteményének átvételénél azonban nem- csak a (III. 10) leírtat találta Pavonia hybrida major név alatt, hanem Pavonia hybrida minor nevezetűt is. A H. major leírásá- ból (p. 192) kitünik, hogy az inkább a carpinire, a H. minor (p- 193) pedig inkább a spini-re hasonlít. Szóval, az ő Hybr. major-ja épen úgy mint a A. minor, a spini és curpini korcsa. Arról még nem volt tudomása ÖOchsenheimer-nek, hogy spini hímje és pyri nősténye is párosodik. Ennélfogva a szokás 2 jelzésnek : //ybr. major O c hs h. voltaképen semmi jogosultsága nincs és tisztán Staudinger tekintélyén alapszik, a ki a Hybr. majort kritika nélkül Ochsenheim e r-nek tulajdoni- totta, habár ez ennek a korcsnak csupán nevét, nem pedig leírá- sát is adta. De még a név sem ered tőle, hanem Radda H. IGY EAT Tt er miller és Denistól-——Staáauddin g e Erre támaszkodva, használtuk az elnevezést idevágó k özleményeinkben Steffek A. és magam is. Én (Soc. Ent. III. 57.) közöltem Anker Lajos feljegyzései alapján, hogy ő 1854. márcziusban a szabadban párosodott spini hímek és pyri nőstények után petéket s ezekből a következő évben valódi //ybrida majort te- nyésztett. Ezzel Steffek közleménye (Termr Füz. II 1878. p. 178) sem czíme, sem tartalma szerint nem vág össze. Czíme szerint (A Saturnia hybrida tenyésztéséről) ugyanis azt hinnők, hogy H. hybrida-(minor)-ról van szó, szövege azonban a [7 major- ra vonatkozik ; mert itt azt mondja St., hogy Ank er több kül- földi entomologusnak megigérte ennek a hybridának szállítását, mely czélra 1856-tan a pyri és spini hernyóit tenyésztette. Ép oly zavaros s illetőleg egészen téves St. amaz állítása is, hogy midőn 1857-ben A nk e r-nál s$ini hím és pyri nőstény pároso- dott, ezáltal Ank e r-ben az a gondolat támadt, hogy ebből a párosodásból keletkezhetik a Hybr. major. Pedig lehetetlenség, hogy erre Anker csak akkor gondolt volna, hiszen már 1855- ben határozottan tudta, hogy a s$ini és pwri párosodása Hybr. majort al ÖOchsenhéimer typusai a Magyar Nemzeti Muzeum birtokábu jutottak, de az 1838-iki árvíz alkalmával tönkre mentek. A. Aigner Lajos.

20 Különfélék

Entomologiai előadások a k. m. Természettudományi Tár- sulat állattani szakosztályában: 1903. deczember 11-én olvasott Dr. Entz Géza , Az állatok színéről és a mimíicryről", melynek még folytatása lesz, a midőn bővebb kivonatban fogjuk ismertetni. 1904: jan! 55-án. bemútattar DES KTe tés ze Kál máma ssinazai szúnyogokról szóló dolgozatát, melyből közelebb mutatványt köz- lünk. Ugyanakkor Csiki Ernő , Adatok a Myrmecophila acer- vorum Panz. ismeretéhez" czím alatt elmondja mindazt, a mit erről az érdekes állatkáról az irodalomban feljegyezve találunk. Rámutat arra, hogy újabban e faj hímjét ismeretlennek mondják, holott Burmeister, Fuss, Frivaldszky és Saussure műveiben. erre vonatkozólag adatok is találhatók. Bemutatja egyúttal e fajnak hím és nőstény példányait, melyeket Bolkay István és Szabó József gym. tanulók gyűjtöttek Rimaszombaton. Végül fölsorolja az elő- fordulásra vonatkozó adatokat és ismerteti az újra felfedezett hímet.

Hernyónak védőköntösét figyelte meg Shelford R. angol lelkész Borneo szigetén. Hernyók táplálkozására hoztak neki valami Spiraea-féle növény ágát, melyen számos halványzöld virág és bimbó mutatkozott. Egyszerre csak mozogni kezdett egyik bimbó- csomó s ekkor látta, hogy az egy apró, 9 mm. hosszú araszló hernyó, melynek teste bimbókkal egészen el volt borítva. A hernyó potrokgyűrűin hat pár tüskefélét viselt, a melyekhez az összeszőtt bünbók megerősítve voltak. A további megfigyelés alkaimával azt tapasztalta Shelford, hogy a hernyó teljes tudatában van annak, hogy köntöse őt védt, mert mihelyt a rajta levő bimbók elfonnj ad- tak, újakkal pótolta. Ilyenkor rágóival egy-egy bimbót leszelt s azt két eiső lábával fogva, sűrűn bevonta fonadékkal, azután testének elülső részével hátrafordult s a bimbót egyik tüskéjéhez erősítette. Miután mindegyik tüskéjét 3—4 bimbóval ellátta, annyira hasonlí- tott bimbócsomóhoz, hogy attól alig lehetett megkülönböztetni. Ha izgatták a hernyót, akkor testének hátulsó részét úgy összehúzta, hogy a növény szárán feküdt s ily helyzetben maradt 15—20 perczig; máskor meg ide-oda lóbálta magát s ilyenkor épen oly látszata volt, mintha széltől mozgatott bimbócsomó volna. Két hét mulva elbábozott selymes gubóban, mely szintén el volt lepve zöld bimbókkal. A bábot azonban elpusztították a hangyák, úgy hogy a lepkefajt nem lehetett megállapitani. Bizonyára közel állott az Euchloris (Phorodesma) nemhez, melynek hernyói szintén elfödik testüket a táplálónövény leveleinek részeivel, úgy hogy a gyakorlatlan szem nem veheti észre.

Kiülönfélék. 21

Sáskák petézése. Ausztráliában igen nagy károkat okozott az Epacvromia terminalis nevű sáska, úgy, hogy Froggatt W.- nek alkalma volt azok petézési módját is megfigyeini. Ez állító- lag következőleg történik : A nőstény tojócsővével lyukat váj a földbe s abba bizonyos számú petét rak le. Ez alatt mindig két hím áll mellette, a melyek egyik első lábukat a nőstény fejére tészik s ott tartják, míg az a petézést el nem végezte. Ezt az ér- dekes csoportot nagy körben számos más hím állja körül. Ez a tény, ha csakugyan az, valóban igen nevezetes.

Angolország lepke-faunája bizonyára a legalaposabban van felkutatva, a mi a lepkészek nagy számánál fogva könnyen ért- hető. Egyébiránt szegény a fauna: pl. a nappaliak száma nem üti meg a 70-et. Ámde a gyűjtők nagy serege, valamint az a körül- mény, hogy csaknem minden föld miívelés alatt áll, tetemesen alábbszállította az egyedek számát, sőt egyes fajt ki is írtott. Igy pl. Polyomatus dispart 1860 óta már nem fogtak és ma darabját 100—300 koronával fizetik; Papilio Machaon úgylátszik Norfolk és Cambridgeshire mocsaraira szorítkozik; Aporia crataegit az utóbbi 10 év alatt nem fogtak; ZLeucophasia sinapis mind ritkábbá válik, szintúgy Lycaena Semiargusés Arion, Melitaea Athalia és Cinxita, az utóbbi már csak Wight szigetén található; Pierés Daplidice és Argynnis Latonia csak elvétve fordul elő a déli partokon. A He- terocerák közül, is kiveszett az Agrotis subrosea